HA4GBJ honlapja

 

Tartalom:

 

1. Valahol Európában 

2. Rádióamatőr téveszmék, összeesküvés elméletek 

3. Ami valóban zavaró a rádióamatőrök forgalmazására nézve 

4. A rádióamatőr versenytevékenységről 

5. Rádióamatőr, vagy amatőr rádiós?

6. A HAM Spirit

 

(lírai hangulatban, a műszaki Parnasszus csúcsain)

A világért sem akarom a hajdan híres film címét ellopni. Írásom témája is messze esik a filmétől…

Csak hát Ősi község, amely immár hatodik éve lakóhelyem – szintén valahol Európában van. A térképen csupán egy pont. A környékbeliek tudják, ismerik történetét, azonban a nagyvilágban már kevésbé.

Álmatlan éjszakákon, hajnalonként, kiülök a kis rádiós szobámba, és bekapcsolom a készülékemet. Kinn süvölt a szél, röpködnek a mínuszok, itt benn jó meleg van. Csavargatom az állomáskereső gombját, figyelgetem, hogy a világban honnan és milyen – hozzám hasonló rádióamatőrök keresik az összeköttetések lehetőségét.

Az éter zaján keresztül sokszor felhallik egy-egy nagyon távoli amatőr rádióállomás gyenge szignálja. Ti-ti-tá – és a jelekből lassan kiderül, hogy ki és honnan jut el sok ezer, néha majdnem húszezer kilométer távolságból a fejhallgatóm membránjára. Ilyenkor pillanatok alatt fellapozom a számítógépem memóriáját, és ha nem találom az állomás hívójelét, ráhangolok, és válaszhívást adok.

Nem mindig sikerül, hogy meghalljanak, mert az „éter ördöge” ravasz fickó. Sok függ a napszakoktól – a nagy távolságokra lévő területeken más évszak, más időzóna van, a rádióhullámok nem a mi kényünk kedve szerint terjednek, nagyban függenek az időjárástól és a napfolttevékenységtől. Továbbá nem mindegy, mekkora teljesítménnyel adok, ill. nagyon sok függ az antennától is.

Ennek ellenére, kitartó munkával csak „horogra akad” egy-két távoli állomás. Ilyenkor az élőbeszéd zöngéit rendszerint elnyomja a zaj, de a morze ábécé csilingelő hangjai sokszor áttörik a zajfüggönyt is.

Ha meghall a másik rádióamatőr, ott a világ másik felén, először is köszöntjük egymást, a napszaknak megfelelő módon. Aztán „riportot” adunk egymásnak, amely a vétel minőségét, a jelek erősségét és az érthetőséget jellemzik. Ezek a legfontosabb kötelező hírváltási részletek. Aztán sor kerül a QTH meghatározására, amely rövidítés az állomások földrajzi helyét hivatott jelezni. A rádióamatőr világtérképén csak a legnagyobb városok vannak jelölve, a világ emiatt hívójelkörzetekre van felosztva. A hívójelkörzetek majdnem megegyeznek a repülőgépeken feltüntetett jelzésekkel, ami a földrajzi elhelyezkedésről is tájékoztat. Néhány szóban kitérünk a rádióállomásaink műszaki felépítésére, az adó-vevő és a használt antenna típusára. Külön öröm, ha valaki a saját maga által épített berendezésekkel rádiózik – igaz, ez a mai technikai színvonalon ez már csak a kivételesek lehetősége.

Magyarország a HA és a HG hívójeleket kapta, az enyém pl. HA4GBJ, amely arra utal, hogy magyar rádióamatőr vagyok, valamikor a 4-es hívójelkörzetben, Fejér megyében kaptam az engedélyemet, a GBJ az egyéni megkülönböztető jelem, amelyből a 4-es körzetszámon belül nincs másik.

A nap lekülönbözőbb időszakaiban szoktam rádiózni, amikor a munkám engedi. Télen többet, nyáron, amikor a kerti munka a fontosabb, akkor kevesebbet. A rádióhullámok sem mindig terjednek egyformán. De ez benne az izgalmas.

Partnereim mindig rákérdeznek, hogy: hol a "fenében" is van az az Ősi? – még a magyaroknak sincs sokszor fogalmuk róla. Hát, ilyenkor angol nyelvben nehézkesen, de Oesi morzekóddal adom le, a németek mandinerből értik az ő-t, de ők meg utána „Öszi”-nek ejtik. De mindenkor kérik a földrajzi koordinátákat is, mert a térképen amúgy nehezen találják meg.

Hónapokkal később jön a rádióamatőr posta, színes képeslapokat, úgynevezett QSL lapokat hoz azoktól az amatőrállomásoktól, akikkel összeköttetést sikerült létesítenem. Természetesen, én is feladom a magam lapjait, mert az amatőr etika és a „HAM Spirit” ezt kívánja. Újabban már számítógépen elektronikus vétel-igazolás is küldhető, amely másodpercek alatt megérkezik.

Az évek során – immár 40 éve vagyok rádióamatőr – több, mint 30 000 összeköttetést létesítettem a világ majdnem minden tájával. Számos rádióberendezést, antennát építettem, még ma is kedvenc időtöltésem a „bütykölés” – ahogy mi az amatőr konstruktőr tevékenységet nevezzük.

Amíg lehetőségem volt rá, fiatalok tucatjaival ismertettem meg a rádióamatőrködés titkait, sokan közülük elismert tagjai lettek az amatőr társadalomnak. Sok kisiskolás, aki rendszeresen eljárt a szakköri foglalkozásokra, jobb jegyeket szerzett matematikából, fizikából, földrajzból - s még a helyesírásuk is javult. Több vilamosmérnök is kikerült tanítványaim közül. Külön megemlítem Dr. Lenner Miklóst, HA4FQ-t, aki tudós lett, a fizikai tudományok doktora.

Itt, valahol Európában, immár Ősi község neve is felkerült a rádióamatőrök térképére.

Ha csekély mértékben is, megpróbálom hobbimmal is öregbíteni e kedves település hírnevét. 

"Rádióamatőr" téveszmék, összeesküvés elméletek - azaz az "ellenség keze betette a lábát"

Mivel régi rövidhullámos vagyok, bátran kijelenthetem, hogy vannak tapasztalataim egyes sávok különböző évszaki- és napszaki terjedéséről. Leginkább a 80 m-en, mert általában ott bonyolítom le a szokásos műszaki megbeszéléseimet, készülékeim kipróbálását.
Elképesztő ostobaságok, téveszmék, a fene tudja honnan előszedett baromságok hangoznak el, újra és újra - sőt már egyes "földöntúli", ezoterikus marhaságokat is átültetnek a "tudományosság" álruhájába.
Egyik ilyen gyöngyszemem a "keleti állomások zavartevékenysége" a mi vételi lehetőségeink szándékos(?) rombolása céljából.
Nos, az ilyeneknek leginkább elő kellene venni a rövidhullámú terjedésekről készült különféle profi és rádióamatőr irodalmat - de félek, hogy felkészültségük nem elég az ott leírtak megértéséhez. Sőt, sokszor politikába csomagolva, russzofób felhangok is felcsendülnek, amiknek elképesztően buta következtetései keletkeznek és terjednek...

Egyik ilyen a "több kilowattos adók" misztifikuma. Ha szegény konteós amatőr barátunk tisztában lenne az Ohm-törvénnyel, megtudhatná, hogy 1 kW effektív kisugárzott teljesítményhez legalább 2 kW bemenő teljesítmény kell, ami 9-10 A felvett áramerősséget jelent egyfázisú hálózaton. Ha ez nagyobb, akkor még többet. Oroszországban sem olcsó az áram, bármiféle téveszmék is keringenek e témában. Egy 10kW-os adó (20 kW bemenő P) - ott is nagy áramú, háromfázisú áramellátást tesz szükségessé, akkorát, ami csak ipari üzemeknél szokásos. Néhány valóban nagy teljesítményű állomáson kívül orosz amatőr barátaink is csak 100-200 W teljesítménnyel sugároznak - többnyire.

A másik az, hogy "nem hallanak minket, amkor rájuk szólunk". Nem bizony! Azaz, nem mindig!
Amikor volt szerencsém még a Szovjetunió idejében, de később már Oroszországban is - az esti órákban rádiózni (most 2 órával előrébb van ott a zónaidő) - nem, vagy csak fű alatt lehetett magyar állomásokat hallani. Ennek egyszerű fizikai okai vannak. Sajnos, az MHSZ rádióklubokat már meg nem tapasztalt amatőreink elég gyengék hullámterjedési ismeretekből. Ott azért beleverték a fejünkbe a minimális illendő ismereteket, még ha "átkosan" is...

Náluk akkor ott már sötét van, az ionoszféra felettük majdnem kialakult, kisimult, tükörré változott, a tőlük kisugárzott energia hozzánk is eljut (skip), ezért halljuk mi jól őket, sokszor elnyomják a mi "felületi hullámos" terjedésű adásainkat is. Miközben a mi felületi hullámaink már nem jutnak el hozzájuk - az ionoszféra felettünk meg még nem tükrösödött ki - ezért nem hallanak bennünket - ellenben mi már halljuk őket. Ez azonban nem akadályoz meg egyeseket abban, hogy saját hülyeségeiket osztogassák. Csak illene tudni, hogy a Föld nyugatról kelet felé forog, így pöccintette be az úristen...

Az orosz amatőrök többsége is ugyanolyan rádióberendezésekkel forgalmaz, mint mi. Ha valaki venné a fáradságot és felmenne a www.hamradio.ru honlapra - példaképpen - láthatná. (angolul is olvasható)

De hát a lustaság fél egészség. Esze meg mindenkinek hatalmas feleslegben van...

Még egy érdekes dolog. A riportadáskor röpködnek a 30, 40, 50, 60 dB-es "riportok". Függetlenül attól, hogy 50, vagy 100 μV-ra van beállítva az S9 érték, de 60 dB-t 50 - 100 mV antennajel produkál - ezen felül sokaknak még arról sincs fogalmuk, hogy a dB logaritmikus érték, (nem lineáris) - de ez nem nagyon zavarja őket - továbbra is "meg vannak győződve" arról, hogy a 20 dB az kétszerese a 10 dB-nek. (anyám, borogass!)
Ha meg az ember elmondja, hogy ekkora jelet csak több kilowattos, igen közeli adóállomás produkál, akkor azonnal megsértődnek, hogy "az ő rádiójuk pontosan mutatja az "S"-értéket"....mert ennyibe, meg annyiba került.
Valószínűleg...a dolog akkor kezd pikánssá válni, mikor az adott 40...60 dB-es "riportok" ellenére sem hallják jól egymást.

Az IARU konferencián (1999, Torremolinos, Malaga, Spanyolország) az 50 μV/m antennán lévő jel esetére határozták meg az S9 értéket. 
Aki 60 dB riportot ad, annak az antennáján 1000 x 50 μV, azaz 50 mV/m rádiófrekvenciás jelnek kellene lennie - ez már önmagában lehetetlen. Az LCD-s kijelző térerő indikátorok alapból is csak tájékoztató jellegűek, emiatt pontosságuk nehezen hihető. De azokat is be lehet kalibrálni - elvileg.

Külön érdekesség a QSB (jelei változó erősségűek) - de nevezzük eredeti szakzsargonnal fadding-nek. Ez a jelenség különösen a napszakok változásakor tapasztalható, főleg, ha az adás és a vétel helye felett az ionoszféra nem egyformán "tükrösödött" ki. A fadding függ a frekvenciától, a visszaverődés szögétől - emiatt annak periódusideje is változhat, a lassú, több másodperces változástól a gyorsan "lebegő" effektusig. Annak idején a középhullám magasabb frekvenciás "végein" elég jól lehetett a faddinget tapasztalni, ha csak a "legendás" Radio Luxembourg adásaira visszaemlékezünk. Egyesek "mennyei csodálkozással" merengenek el a QSB jelenségén - aztán "jé, de érdekesen veszlek - hol erősebben, hol gyengébben" - s nem tudják mire vélni a jelenséget. Ellenben igen jól meg tudják magyarázni...

Van még egy gyöngyszemem: ...."nem vagy a frekvencián"! - állapítja meg nem kevés amatőr, ha partnerével szóba áll....Hmmm, min nem vagyok?  Sámlin, hintalovon, vagy létrán? Hát, amit kisugárzok az nem frekvencia, esetleg zabpehely, vagy mi a szösz? Legalább fogalmazzunk pontosan: "nem vagyunk azonos frekvencián". Ugyanis ez minden esetben igaz. Nincs két egyforma rádiókészülék - még ha digitális szuperkütyümütyü is - amely Hz-re pontosan ugyanazon a frekvencián sugározna! Évtizedeken át rádióztunk "dial"-tárcsás frekvencia kijelzős (skálás) rádiókon, sőt előtte nem volt ritka valamilyen frekin adni - és egy másikon venni... Mégis megtaláltuk egymást. Elvárható az, hogy lehetőleg egyezzen a frekvencia két állomás között - de kör QSO-kban, három, vagy több részt vevő esetén - nem mindig jó egy valaki frekvenciájára ráállni, mert ott nem ad mindenki ugyanazon a frekvencián - és akkor is állandóan a CLARIFIER-t kell birizgálni. Ha "nincs a frekvencián" valaki, akkor többnyire nem is lehet megérteni, amit mond. Ha meg értjük egymás beszédét - akkor meg minek a kekeckedés? Legfeljebb 200 Hz eltérésnél még általában érthető az adás.

Inkább segítsünk amatőrtársunknak abban, hogy a legtöbbször a készülék kezelésének nem kellő ismereteként adódó frekvencia-ráállást minél jobban közelítsék meg. Ha szegénynek még sem sikerülne, s továbbá kiderülne, hogy műszaki hiba a frekvenciaeltérés oka, akkor segítsünk neki megjavítani, vagy beállítani. A magam részéről erre hajlandó is vagyok...  

Ami valóban zavaró a rádióamatőrök forgalmazására nézve

A vételi zavarok hatósági aspektusaira vonatkozó foglmak ebben a rendeletben találhatók. http://emirpub-prod.nmhh.hu/pubrendszer-web/zavarelharitas/zavarvizsgalatiBejelentes.jhtml

Általánosságban

Nos. Elsősorban a lakosság rádió- és televízió műsorvételének a zavarásmentessége élvez prioritást, mert bizony, elég gyakran mi, rádióamatőrök is zavarhatjuk azt. A rádióamatőrnek elemi érdeke, hogy forgalmazásával NE ZAVARJA sem a műsorszórások vételét, sem más rádiószolgálatok forgalmát. Ennek érdekében, amennyiben ilyesmit tapasztal, legjobb, ha a rádióamatőr kéri fel a hírközlési hatóságokat arra, hogy végezzék el a berendezései zavarvizsgálatát, mert ez már kiindulópontja lehet bármiféle ezzel kapcsolatos vita rendezéséhez. A lakosság mérhetetlenül naív a rádiótechnikát illetően, s legtöbbször akkor kezd el az amatőr zavarni, ha megtudják, hogy ő - van. Jó, ha az amatőr szolgálatkészen segít az esetleges zavarások elhárításában, ami nem könnyű feladat, mert a zavart elszenvedő fél általában az amatőr segítségét mereven elhárítja. Nekem volt már minden variáció a praxisomban.

A lakosság birtokában rendkívül sok ócska, szemét, gagyi szerkezet van, a kábeltévék macerált lecsatlakozásai is "szívják be" a zavart (ugyanakkor sugározzák is ki - a mi örömünkre) A hatóság hiába bizonyítja, hogy esetleg nem mi zavarunk - ez a legkevésbé sem érdekel egyeseket. Ekkor kezdődnek az antenna levágások, az ablakbetörések, eltűnik a kutya, macska - személyes indulatok és sokszor tettlegességek kíséretében. A tömbházaknál a legrosszabb a helyzet, mert egyszerűen megtiltják antennák felszerelését - és punktum.

A problémák tárháza hatalmas. Nem akarom itt a tárhelyet a példák garmadával eldugaszolni, de az emberi ostobaság határtalan, s ha még gonoszsággal is párosul - akkor jaj...Számos amatőr azért volt kénytelen lakóhelyet változtatni, mert egyszerűen nem tudta hobbiját gyakorolni. Igaz, ehhez anyagi feltételek és szerencse is kell - de sajnos napirenden lévő problémákról van szó. Be lehet vetni az "amatőr trükköket" - de nem mindig járnak sikerrel.

A lakosság körében jelentkező műsorvételi zavarok túlnyomó része nem is rádióamatőrtől származik, hanem a mindenféle automatikák, elektromos berendezések, rosszul működő, zavarszűrés nélkül, vagy nem megfelelő zavarszűréssel üzemelő, nagyfrekvenciás elektromágneses sugárzást kibocsátó eszközök szórják tele elektroszmoggal a környezetüket - AMI A RÁDIÓAMATŐRŐK MUNKÁJÁT UGYANÚGY ZAVARJA - mint a civil társadalmat.

Az újabban elterjedt kapcsoló üzemű tápegységek által keltett zavarok témája megérne egy külön misét...

Professzionális zavarforrások

Az újabb keletű, a megszokott előköröket nélkülöző rádióvevőket mindenféle zavar zavarja, amely bejut a keverőbe, hiába a mechanikus és digitális szűrés, a keverőt "leülteti", esetleg füttyöket, "mű-frekvenciákat" gerjeszt, ami jelentősen megnehezíti a vételt. De különösen azok a frekvenciák a zavarók az amatőr rádiózásra, amelyek ugyanazon a frekvenciákon hallhatók, ahol az amatőrök éppen forgalmaznak. Ezek egy része más amatőröktől származik, sekélyes lelkivilág, műszaki skizofrénia, sokszor személyes utálat a szándékos zavarások oka.

De vannak olyan zavarások is, aminek nem tudjuk az okát (e témakörökben a MRASZ és más rádióamatőr szervezetek is hangosan kussolnak) - így számos koncepciós teória kap szárnyra, amelynek a tudományossághoz vajmi köze sincs.

Ma már közismert, hogy minden nagyhatalom kiépített olyan rendszereket, amelyek zavarják az amatőrsávok egy részét is és használatukat fölébe helyezik a rádióamatőrök érdekeinek - mindenféle biztonsági kérdésekre hivatkozva. Aztán vannak olyanok is, akik védett pozíciókból, kifejezetten az amatőrsávokat zavarják, ráadásul nagy teljesítményű berendezésekkel. Ma már nem kunszt ilyeneket építeni, vásárolni - és zavarni velük.

Viszont engem általában az ostobaság zavar leginkább, de az nem rádiófrekvenciás probléma...

Kell még néhány szót ejtenem a néhány éve a 3600 és 3630 kHz között időnként (rendszeresen) megjelenő, erős zavarásokról, amelyekről semmiféle hivatalos közleményt eddig a MRASZ nem adott ki. Fel s alá szkennelnek, kipécéznek maguknak egy erős állomást, ráállnak a frekvenciájukra és mindenféle digitális adásmódban zúgnak, süvöltenek, tilinkóznak - egyikük néha egy osztrák hívójelet is lead, aztán folytatja - amíg meg nem unjuk. Jó lenne, ha a MRASZ és az IARU közösen tisztába tennék a problémát, mert már kezd nagyon unalmas lenni. S nem sumaduma kell magyarázatként, hanem érvek, objektív magyarázatok.

A rádióamatőr versenytevékenységről  (hangsúlyozom, hogy az alábbiak szigorúan az én véleményemet tükrözik)

Még mielőtt egy verseny, sport ellenes vén szekánt szakinak nevezne valaki, előrebocsátom, hogy alapjában nem vagyok ellene a rádióamatőr versenyeknek. Fiatal koromban, amikor még "test test ellen, puszta ököllel" (morze billentyű) versenyeztünk, magam is részt vettem benük, ritkán egyénileg, többnyire kollektív, több kezelős állomásokon. Kézzel írtuk a LOG-ot, felváltva adtuk a hívást, amíg az egyik forgalmazott, a másik írta az összeköttetéseket, figyelte, hogy nem duplikált-e a QSO, a harmadik pihent, stb. (a jó kis sörözések mint melléktevékenység, HI)

Közben kimaradtam a versenyekből (a rádiózásból is egyáltalán), pályám egyrészt másfelé vezetett - meg hát megváltozott körülöttem az élet is. Megváltozott a rendszer - ami tőlünk függetlenül történt, de számomra az volt a legkevésbé befolyásolható dolog, hogy a rádióamatőrök is megváltoztak. Eltűnt az addig szigorú forgalmazási fegyelem, megszűnt sok kötöttség - túlhaladta őket az idő. Viszont a rádiózás megdrágult, egyénileg űzve ezt a hobbit - bizony nem minden alakult jól. A rádióamatőrök létszáma alaposan megfogyatkozott, "szétnyílt az olló", megjelentek a csupán unaloműzésből, "úri hobbiként" rádiózó, tehetősebb amatőrök, akiknek rádiós tudása - hogy finoman fogalmazzak - nem volt éppen a megfelelő szinten. Nyugaton ez már évtizedek óta "bevett jelenség" volt, de a körülmények miatt akkor ezek nem érdekeltek annyira bennünket.

Aztám - sajnos a MRASz egész története is erről szól - alaposan megfogyatkozott az amatőrök száma. Az okokat azért nem akarom itt firtatni (amatőr találkozókon a személyes beszélgetésekben úgyis sokszor csak ez kerül szóba) - mert a HAM Spirit nem tűri a politikai ármányokat.

Örvendetes, hogy megszaporodtak a rádióamatőr versenyek, de sajnos igen sok kellemetlen kísérőjelenséggel. Megjelentek a számítógépek, a hívó- és riport adó automaták, az amatőr személytelenné vált, gépek versenyeznek gépek ellen, ahol a földi halandó, mezítlábas rádióamatőrnek semmi esélye sincs, nem beszélve a csalásokról, hamis adatokról, stb. Egymást legázoló gőzhenger stíus, mint a megvadult bölénycsorda, néha olyannak tűnik egy-egy verseny. Engem alapjából nem ez zavar. Hanem az, hogy a versenyzés nincs szigorú keretek közé szorítva, amikor konteszt van, akkor a "békés, ártatlan" rádióamatőrök egyszerűen nem tudnak egymással forgalmazni, mert mindenütt, a teljes sávban dübörög a konteszt. Nem igaz, hogy nem lehetne valamiféle rendet teremteni ezen a téren is. De hát nem akarásnak nyögés a vége - általában. Vannak olyan hétvégék, amikor egyszerűen nem tudok nem versenyző rádióamatőr társaimmal szót váltani, egy-egy kísérletemet végrehajtani, mert a dzsumbuj mindent elsöpör. Ráadásul mindegy sokaknak, hogy pl. DX-sávban vannak, vagy segélyhívásra fenntartott frekvenciákon - ott is nyomják, ezerrel... Aztán csodálkoznak, hogy sok amatőrt már csak a szkájpon lehet megtalálni.

Ezen csak az amatőrök önfegyelmével, együttes akaratával lehetne változtatni, ha...

A szamárordítás nem hallatszik az égig...

Rádióamatőr, vagy amatőr rádiós? Ez itt a kérdés...

Rádióamatőr, vagy amatőr rádiós?

Ez a kérdés különösen azóta foglalkoztat, amikor a rádióamatőr képzés kikerült a valamikori MHSz keretei közül - s azóta többnyire nyoma veszett. A rádióamatőr engedély megszerzése egy alaposan áttematizált (értsd: megkutyult) vizsgaanyag- és vizsgaprocedúra után állampolgári jogon jár, bárki igényelheti, aki csak akarja. Igénylik is rendesen - bár a felhangok kissé elgondolkodtatnak.

Alapjában teljes mértékben egyetértek, hogy ne egy "félkatonai" szervezet birtokolja egyedül a rádióamatőr mozgalmat - de már itt a honlapon belül másutt, kifejtettem, hogy nem az MHSz megszüntetésével kellett volna "civilizálni" a rádióamatőrködést - hanem annak meghagyása mellett lehetőséget kellett volna adni a "civil" rádióamatőrködésnek - is. A "rendszerváltás" tébolyában a politika lényegében ugyanolyan barbár módon verte szét a mozgalmakat, mint ahogy annak előtte kisajátította.

Jobb helyeken (és most itt a rádióamatőrködéshez való állami hozzáállást értem) - a hadseregek elavult, hadrendből kivont híradó eszközeit ingyen, vagy csekély térítés ellenében felajánlották az adott ország rádióamatőreinek, akik tetemes mennyiségű híradó technikához, még felhasználható, kiváló minőségű anyagokhoz jutottak így hozzá - ami meg is látszik a technikai munkájukban.

A rádióamatőr társadalom a többé-kevésbé "központosított" tananyag és képzés, valamint a célirányos vizsgáztatás hiányában szakmailag alaposan felhígult. Noha a természettudományos jelenségek és ismeretek általában teljesen függetlenek a politikától, a politikai rendszerektől - a "szabadság és a demokrácia" jogcímén eljutottunk oda, hogy egy-egy "rádióamatőrnek" halvány lila fi....fogalma sincs még az Ohm-törvényről sem. (A természettudományok jelenlegi oktatási stílusa külön történet)

Nem elvitatva senki jogát attól, hogy élve természetes emberi tulajdonságaival és emberi jogaival - kapcsolatokat, barátságokat ápoljon a rádiókommunikáció segítségével - de az mindenképpen elvárható, hogy legalább a tájékozottság szintjén tisztában legyen bizonyos fogalmakkal. (az elektrotechnika és az elektronika alapjai, némi antennaismeret, hullámterjedés és a rádiózással és az elektromos készülékekkel kapcsolatos balesetvédelmi ismeretek, a rádiózással kapcsolatos forgalmi szabályok és jogi ismeretek alapjai, stb)

Ma már nagyon kevesen építenek rádióberendezést, amely évtizedekig a rádiózás egyetlen műszaki alapja és lehetősége volt (home made). A gyári készülékeket "házilag" már nem lehet - nem hogy űberelni, de még utánozni sem. Az amatőr NEM tudása, a méréstechnika NEM ismerete, az alkatrészek működésének NEM ismerete, de legfőképpen a rádiótechnikai ismeretek nagyfokú hiányossága legalább akkora akadály, mint a gyártástechnológiai elmaradás. Külföldi szaklapokban megtalálhatók olyan műszaki megoldások - a kínai ipar rá is hajtott rendesen, amelyek különféle részegységeket állítanak elő, sokszor előszerelve és azokat a gyári készülékek áránál jóval lcsóbban be lehet szerezni. Igaz, ezek a konstrukciók a műszaki paramétereikben azért hagynak kivánni valókat maguk után, de amatőr leleményességgel "fel lehet őket javítani" elfogadható szintre.

Kialakult az én megfogalmazásom szerinti két, rádiózással foglalkozó hobbista típus: Az egyik a hagyományos értelemben vett RÁDIÓAMATŐR, a másik az AMATŐR RÁDIÓS. Noha sokan nem tesznek különbséget e két "állatfajta" között - de azért van rendesen. "Feel the difference" - mondja a "művelt" angol.

A rádióamatőr az, aki elfogadható szinten ismeri a rádióamatőrködéssel kapcsolatos műszaki, forgalmi elméletet - s ha konkrétan nem is épít TCVR-t, de kiegészítőket, antennákat, kisebb műszereket építget, ill. forgalmaz a sávokban, esetleg versenyez.A beszélgetések során tájékozottságot árul el, nem beszél ostobaságokat - és ha valamit nem ért, azt nem szégyelli megkérdezni. Az amatőr ugyan nem hivatásszerűen űzi hobbiját, de nem feltétlenül kell dilettánsnak mutatkozni. Ezek az amatőrök többségükben tudnak távírózni - bár érthetően ez ma már nem kötelező - aminek elfogadható praktikus okai is vannak. (A csak URH-soknak sohasem volt kötelező a morze-tudás - ennél fogva az URH távíró versenyeken is csak a rövidhullámosok tudtak ebben az üzemmódban megnyilvánulni. Érdekes, ez az ellentmondás nem bökte az akkori hatóságok csőrét)

A rádióamatőr hobbi minden ágát egyetlen rádióamatőr sem művelheti "polihisztor" módjára, mert az egyszerűen lehetetlen. Az idő véges, az embernek sok más napi rendszerességgel elvégzendő tevékenysége is van - meg hát az anyagi lehetőségek erősen behatárolják a működés irányultságát, minőségét. Jómagam a konstrukciós tevékenységet és a különféle berendezések javítását részesítem előnyben, így a rádiózásra többnyire csak a  80m-en van lehetőségem, ill. néha a DX-vadászatban.

Az "amatőr rádiós" fogalma nálunk úgy negyedszázada jelet meg nagyobb tömegben, noha már a 80-as években is történtek erre irányuló törekvések. A rádióamatőr átjátszók elterjedésekor rohamosan megnőtt a családtagok, barátok "levizsgáztatása" (ez egy külön történet) - aki még emlékszik rá, tudja, milyen "forgalmazások" zajlottak naphosszat az átjátszókon. Az általános telefonhiány is gerjesztette az ál-amatőrködést - de a hivatalos MHSz "politika" sem állt ellen neki. Amikor megjelent a GSM - úgy eltűntek ezek az állomások, mint a borravaló...

Még a hetvenes évek elején a kormányzat megengedte az ún. CB-rádiózás lehetőségét - vállalatok és magánszemélyek részére egyaránt - ami nem is leplezetten a nehézkesen kialakuló telefonhálózat hiányát hivatott enyhíteni. S lőn káosz! Aki még emlékszik rá, volt ott minden. Ekkor alakult ki a fegyelmezetlen, ordenáré rádiózási stílus, a nyomkodás, a sípolás, meg anyám tyúkja...Annak ellenére, hogy sok CB-s néha fegyelmezettebb volt, mint manapság sok "rádióamatőr" - bennem mindig visszatetszést keltett ez a fajta "rádiókommunikáció". Nem véletlenül nevezték egyes rádióamatőrök a 27 MHz-et "hulladék sávnak"...Az egy másik történet, hogy az általánosságban elterjedt CB-antennák GP-konstrukciók voltak (a "hírhedt" penetrátor), amelyek nem kimondottan a közeli összeköttetésekre valók...Gyártották is a végfokokat annak reményében, hogy jobban meg fogják őket a közelben is hallani - nem sok eredménnyel. A cébések és a klasszikus rádióamatőrködés ellen szerveződők működése a 90-es évek elején odáig fajult, hogy megalakult a Rádiósok Országos Egyesülete - amely nem titkolt szándékkal - át akarta venni a MRASz-tól a "hatalmat"... Az IARU azonban szerencsére nem így gondolta.

Az "amatőr rádiós" a műszaki ismeretek hiánya miatt általában olyan témákat feszeget, amelyek nem kimondottan tartoznak a rádióamatőr etika körébe. Szidja a fennálló, vagy az elmúlt rendszert, politizál, gyűlöletet kelt - néha igen csak bicskanyitogató stílusban. "Mondanivalója hemzseg a sztereotípiáktól, a tudománytalan, műszakiatlan dolgoktól, a hosszú idők óta unalomig begyakorolt "szövegmoduloktól". Ha emiatt szólnak neki, akkor rendkívüli módon megsértődik - szokszor a partnere szégyelli magát helyette. Én legalább is így vagyok vele - gondolom, mások tapasztalatai is hasonlóak.

A CB-rádiósok minőségileg magasabb színvonalon álló részéből sokan lettek rádióamatőrök, nem kevesen nem is olyan rossz amatőrök lettek, de sokan megmaradtak azon a "nívón" - és sokan vissza is tértek a CB-re, mert nem tudták, vagy nem akarták vállalni a fegyelmezett rádióamatőr életformát. Most az ún. PMR-rádiózás a cébézés reinkarnációja - nos távol maradok tőle - mert az egész hemzseg a szabálytalanságoktól és a hatóságok szégyenlősen elfordítják a fejüket. Próbáltam néhány ilyen "amatőrtársat" jobb belátásra késztetni, feljánlottam segítségemet az ismeretekben való elmélyülésére - de ha valaki nem akarja, hogy segítsenek neki - annak nem is lehet - de legfőképpen nem is nagyon érdemes. Az ilyen "amatőr" inkább a sekélyes semmitmondásokban dagonyázik, ott érzi jól magát. Erre találták ki a "splendid isolation" - az előkelő elkülönülés fogalmát. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni...

Mielőtt nekifogtam volna gondolataimnak elektronikus "papírra" vetésének, körülnéztem néhány, a rádióamatőröknek szánt, vagy általuk készített honlap fórumain - már amelyekhez közvetlenül hozzá lehet szólni. (Az enyémhez nem lehet, olyan a szerkezete - de nem is bánom. Ezért adok meg egy e-mail címet, hogy ha valakinek észrevétele van, tegye meg)

Nos, a fórumokon aztán minden van. Egyesek "jól kihasználják" a szólásszabadság adta lehetőségek leg-nemkívánatosabb módozatait is. Előfordulnak gyalázkodó, lenéző, becsmérlő, rosszindulatú megjegyzések is - de azért örömmel állapítottam meg, hogy akikről "lesüt", hogy rádióamatőrök, azok túlnyomó többségben pozitívan, kulturáltan állnak le vitatkozni - még ha nem is értenek egyet a témafelvetővel, cikkíróval, blogszerzővel. Ezt arra alapozom, hogy sokakat ismerek személyesen, vagy munkássága, tevékenysége alapján és "a vitában is azt hozza az illető", amit el lehet várni tőle.A fórumokon sokan névtelenül, álnéven jelentkeznek be, hívójelüket nem nagyon vállalják (feltéve, ha egyáltalán van olyan nekik), akik eleve csak trollkodni, dezorganizálni akarnak, s futószalagon onthatják a hülyeségeiket - amíg meg nem unja a moderátor.

Sajnos, szerencsére ritkán - magam is beleestem rádióamatőr "fennállásom"- alatt néhány kellemetlen szituációba, szégyellem is magam rendesen miattuk. De remélem, azért fejlődtem is valamicskét, mert már "nem állok le" vitatkozni olyan esetekben, amikor előre várható, hogy méltatlan helyzetbe kerülhetnék. A fórumokon tapasztalható nyelvi műveletlenség, a temérdek helyesírási hiba szupercentrifugális pörgésre kényszeríti szegény Kazinczyt és a magyar nyelv többi apostolát - sírjukban...A legcsekélyebb műszaki alapokat is nélkülőző "benyögésekről" nem is beszélve.

Nos, összefoglalva: az "amatőr rádiós" szerintem az, aki kedveli a verbális megnyilvánulást, kommunikációs óhaja van - néha kényszeres módon is - de messze nem érdekli a rádiózás műszaki háttere, amihez meg hozzászól, az néha megmosolyogtató. Itt is vannak kivételek - mert kivétel mindig van - de máig nem értem, hogy miként lehet valaki büszke arra, amit nem tud?...

A végső konklúzióm az, hogy engedtessék meg nekem - hogy én inkább a rádióamatőröket szeressem, nem pedig az "amatőr rádiósokat". Jelszavam: Leben, und leben lassen!...élni, és élni hagyni. 

HAM Spirit - a rádióamatőr lélek 

A ham spirit, a rádióamatőr szellemiség a rádióamatőrök íratlan etikai kódexe. Összefoglalja azokat az elveket, amelyeket az amatőr társadalom minden tagjának illik magára nézve elfogadni és nekik megfelelően eljárni.

Az elveket elsőként Paul M. Segal (W9EEA) fogalmazta meg 1928-ban.

A rádióamatőr ...

  • figyelmes: soha nem rontja el szánt szándékkal mások örömét az amatőrködésben.
  • hűséges: biztatja és támogatja más amatőrök, klubok és amatőr szövetségek munkáját.
  • haladó: lépést tart a fejlődéssel, állomását és forgalmazási technikáját nem érheti szemrehányás.
  • barátságos: adott esetben kész lassan és türelmesen forgalmazni. Kész baráti tanácsot adni a kezdőknek, a többieknek is kész segítséget nyújtani, velük együttműködni ellenszolgáltatás nélkül.
  • kiegyesúlyozott: a rádiózás egy hobbi, amely nem mehet a család, munka, tanulmányok vagy közösség rovására.
  • hazafias: az állomása és a tudása mindig kész a hazájának és közösségének szolgálatára.